Vida Vera

Vida Vera képe
Vida Vera

A Nagyvárad téren nőttem fel, a nyolc-kilenc határán. Az autópályára hajazó Üllői választotta el a két kerületet, de bevallom, számomra nem sok különbség volt köztük. A Deák Diákba jártam, ami akkor az Orczy úton volt. Ott bájosan keveredtek a belvárosi értelmiségi családok sarjai az őslakos józsefvárosi gyerekekkel. Mivel az iskolánkban nem volt tornaterem és amúgy sem volt elég osztályterem, így tök sok óránk az Orczy kertben volt faházakban, meg a sportpályán.

A kilencvenes évek multikulti hullámát ennek köszönhetően gyermeki alapvetésként éltem meg, a feka focicsapattól kezdve a vietkong cukrosbácsiig. Ezután laktam sokat falun, Tordason, meg kicsit nyugaton, Brüsszelben.

Most a Nap utcában van egy lakásom, a körút vonzáskörzetének valószínűleg legromosabbik házában. Laknak a házban dílerek, zenész cigányok, értelmiségiek, autószerelők. Vasárnap szoktak az udvarban zenélni, mindenki kint tereget, centrifugál, parkol és óriási szerelmi drámák, meg néha kölyök ki-mit-tudok vannak. Innét pár utcányira a Vígben, a Rákóczi téri csarnok mögött Oltai Kata barátnőmmel nyitottunk korábban egy butikot.

A nyolcban lakni számomra nem jelent semmi extrát. Otthon vagyok. Az emberek attitűdje, kommunikációja, az élet szabályai kábé a falujéval megegyezőek - szerencsére én pont ebben érzem jól magam. Sokkal félrebeszélés-mentesebb minden, mint a szűken értelmezett centrumban. Ha korrekt vagy, korrektnek tartanak, ha fasz vagy, fasznak, ha naiv vagy naivnak. Oda-vissza.

Évekig dolgoztam programszervezőként, kreatívként, kommunikátorként. A Mindspace-ben is ezeket a szkilljeimet használom.

Az urbanisztika számomra nem egy túl jelentésteli fogalom. Azt csinálok benne, amit szeretek. Embereket összehozni, érzékenyíteni, játszani, átadni a kritikai és az önkritikai ésszel és humorral.

vidaveravagyok@gmail.com